A foglalkozás-egészségügyi besorolás alapja a munkakörhöz tartozó egészségkárosító kockázatok jellege és mértéke. Minél nagyobb és összetettebb a kockázat, annál szigorúbb és gyakoribb a szükséges orvosi felügyelet. A négy kategória egy skálát alkot: az „A” a legmagasabb kockázatú, fokozott expozícióval járó munkaköröket jelöli, a „D” pedig a leginkább kockázatmentes, jellemzően szellemi munkát végzőket.

Fontos: egy munkakör több kockázati tényezőt is hordozhat egyszerre, és mindig a legmagasabb kockázati szint határozza meg a besorolást. Egy irodai dolgozó alapesetben „D”, de ha például rendszeresen éjszakai műszakban dolgozik, a besorolás szigorodhat.

A kategória – fokozottan veszélyes munkakörök

Az „A” kategóriába azok a munkakörök tartoznak, ahol a munkavállaló fokozott expozíciónak van kitéve: rákkeltő anyagok, sugárzás, biológiai kórokozók, vagy más, kiemelten egészségkárosító tényezők jelenléte mellett dolgozik. Ide sorolják tipikusan azokat a tevékenységeket is, ahol a munkavégzés mások életét vagy testi épségét közvetlenül veszélyeztetheti.

Jellemző szakmák: hegesztő (fémgőzök, UV-sugárzás), azbeszttel vagy más rákkeltővel dolgozók, ionizáló sugárzásnak kitett dolgozók (pl. radiológiai asszisztens), veszélyes vegyi anyagokkal dolgozó laboránsok, magasban dolgozók, hivatásos járművezetők bizonyos kategóriákban.

Miért ide tartozik a hegesztő? A hegesztés során keletkező fémgőzök (mangán, króm, nikkel), az intenzív UV-sugárzás és a belélegzett részecskék tartós, súlyos egészségkárosodást okozhatnak – légzőszervi és idegrendszeri elváltozásokat. Ezért a hegesztő fokozott, gyakori orvosi felügyeletet igényel.

B kategória – veszélyes munkakörök

A „B” kategória a jelentős, de az „A”-nál mérsékeltebb kockázatú munkaköröket foglalja magában. Itt is jelen vannak egészségkárosító tényezők – zaj, por, vibráció, kézi anyagmozgatás, kényszertesthelyzet –, de kisebb intenzitással vagy rövidebb expozícióval, mint az „A” kategóriában.

Jellemző szakmák: építőipari munkások, gépkezelők, asztalosok, festők, egyes gyártósori dolgozók, targoncavezetők, konyhai dolgozók nagyüzemi környezetben. Közös bennük a rendszeres fizikai terhelés és a mérsékelt környezeti ártalom.

C kategória – kevésbé veszélyes munkakörök

A „C” kategóriába azok a munkakörök tartoznak, ahol az egészségkárosító kockázat alacsony, de nem elhanyagolható. Jellemzően fizikai jelenlétet, mozgást, ügyfélkapcsolatot igénylő, de nem kifejezetten megterhelő munkák.

Jellemző szakmák: kereskedelmi eladó, pénztáros, felszolgáló, boltvezető, könnyű összeszerelést végzők, egyes szolgáltatóipari dolgozók.

Miért ide tartozik a kereskedelmi eladó? Az eladó munkája során sokat áll, mozog, emel kisebb súlyokat, és folyamatos ügyfélkapcsolatban van. Ezek mérsékelt terhelést jelentenek – nincs fokozott vegyi vagy fizikai expozíció, de a mozgásszervi és keringési rendszer terhelése indokolja a rendszeres, ám nem túl gyakori orvosi felügyeletet.

D kategória – nem veszélyes munkakörök

A „D” kategória a legkisebb kockázatú, jellemzően szellemi munkát végző munkaköröket jelöli. Itt a fő egészségügyi kockázat az ülőmunka, a képernyő előtti tevékenység és az ehhez kapcsolódó mozgásszervi, illetve látással összefüggő panaszok.

Jellemző szakmák: irodai adminisztrátor, könyvelő, programozó, ügyintéző, HR-es, marketinges, mérnök (tervezőasztalnál), tanár (elméleti oktatás).

Miért tartozik ide a programozó és az irodai adminisztrátor? Mert a munkájuk során nincsenek kitéve vegyi, fizikai vagy biológiai ártalomnak. A legfőbb kockázat a tartós ülés és a monitorhasználat, ami ergonómiával jól kezelhető. Ezért elég a ritkább, alapszintű orvosi felügyelet – bár a képernyő előtti munkavégzéshez kapcsolódó látásvizsgálat számukra is fontos.