Igen. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás kötelezettsége nem a munkaidő hosszától, hanem a munkaviszony fennállásától függ. Akár heti néhány órás részmunkaidőről van szó, a munkavállalónak érvényes munkaköri alkalmassági vizsgálattal kell rendelkeznie, és a munkáltatónak biztosítania kell a foglalkozás-egészségügyi ellátást.

A besorolás (A–D) és így a vizsgálatok gyakorisága a munkakör jellegétől függ, nem attól, hogy teljes vagy részmunkaidős-e a foglalkoztatás.

Az érvényes alkalmassági vizsgálat a munkavégzés törvényi feltétele. Ha a munkavállaló a vizsgálaton – megfelelő értesítés ellenére – nem jelenik meg vagy megtagadja azt, akkor alkalmassági minősítés hiányában nem foglalkoztatható az adott munkakörben.

Ilyenkor a munkáltatónak dokumentálnia kell a vizsgálatra való felszólítást, és a munkavállalót nem engedheti dolgozni, amíg az alkalmasság nem tisztázott. Fontos, hogy a helyzetet írásban, korrekten kezelje – ez később, egy esetleges munkaügyi vitában is védi a céget.

A távmunka nem szünteti meg a foglalkozás-egészségügyi kötelezettséget. A home office-ban dolgozó munkavállaló is jellemzően „D” kategóriás (képernyős munkavégzés), és rá is vonatkozik az alkalmassági vizsgálat, valamint a képernyő előtti munkavégzéshez kapcsolódó látásvizsgálati jogosultság.

A munkáltató felelőssége kiterjed arra is, hogy tájékoztassa a távmunkást az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeiről – például az otthoni munkaállomás ergonomikus kialakításáról. A kockázatértékelésnek a távmunkára is ki kell terjednie.

A gyakoriságot a munkakör kategóriája (A–D) és a konkrét kockázatértékelés határozza meg. Tájékoztató jelleggel: az „A” és „B” kategóriában jellemzően évente, a „C” kategóriában 2–3 évente esedékes az időszakos vizsgálat, a „D” kategóriában ritkábban. A pontos rendet mindig az üzemorvos állapítja meg.

Ezen felül soron kívüli vizsgálatra is szükség lehet – például hosszabb betegállomány után vagy munkakörváltáskor.

Ha az ügyvezető munkaviszonyban vagy a társasággal munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll, és ténylegesen munkát végez, akkor rá is vonatkoznak a foglalkozás-egészségügyi szabályok. A besorolás az általa ténylegesen végzett tevékenység jellegétől függ – egy irodában dolgozó ügyvezető jellemzően „D” kategóriás.

A „nem alkalmas” minősítés azt jelenti, hogy a munkavállaló az adott munkakört egészségi állapota miatt nem láthatja el. Ilyenkor a munkáltatónak meg kell vizsgálnia, van-e olyan másik munkakör, amelyre a dolgozó alkalmas lehet. A minősítés ellen a munkavállaló másodfokú eljárást kezdeményezhet.

Fontos: az üzemorvos csak a minősítést közli, a konkrét egészségügyi okot nem – azt az orvosi titoktartás védi.

Egy érvényes, a cég valamennyi munkakörére kiterjedő foglalkozás-egészségügyi szolgáltatási szerződés az alap. A szerződésnek le kell fednie a törvény által előírt feladatokat: az alkalmassági vizsgálatokat, a munkahelyi szemlét, a tanácsadást és a kockázatértékelésben való részvételt. A részletekről lásd a kötelező tartalmi elemek oldalt.