1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről
A magyar munkavédelem alaptörvénye. Ez fekteti le, hogy az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés mindenkit megillető alapkövetelmény. Elmagyarázzuk a lényegét.
Az 1993. évi XCIII. törvény (közismert nevén a „munkavédelmi törvény” vagy Mvt.) a munkavédelem egészének kereteit adja Magyarországon. Kimondja azt az alapelvet, hogy a szervezett munkavégzés során biztosítani kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit. A foglalkozás-egészségügy ennek a rendszernek szerves része.
Az alapelv
A törvény középpontjában az áll, hogy az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés megteremtése a munkáltató felelőssége, és ez a felelősség nem hárítható át a munkavállalóra. A megelőzés elsőbbséget élvez: a kockázatokat lehetőség szerint a forrásuknál kell megszüntetni.
A munkáltató fő kötelezettségei
- a munkakörülmények folyamatos biztonságos kialakítása és fenntartása;
- a kockázatok felmérése és értékelése (kockázatértékelés);
- a szükséges megelőző intézkedések megtétele;
- a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítása;
- a munkavállalók tájékoztatása és oktatása a kockázatokról és a védekezésről;
- a szükséges egyéni védőeszközök biztosítása.
A munkavállaló szerepe
A törvény a munkavállalótól is együttműködést vár: a biztonsági előírások betartását, a védőeszközök használatát, a veszélyek jelzését és az alkalmassági vizsgálatokon való részvételt. A jogokról és kötelezettségekről részletesen a munkavállalói jogok oldalon írunk.
A kockázatértékelés központi szerepe
A törvény egyik legfontosabb eleme a kockázatértékelés kötelezettsége. Ennek keretében a munkáltatónak fel kell mérnie a munkavégzéssel járó veszélyeket, és intézkedéseket kell hoznia azok kezelésére. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat ebben szakmai partnerként vesz részt.
Hogyan kövesd a változásokat?
A jogszabályok időről időre módosulnak. Nézd meg, hogyan kezeld a változásokat a gyakorlatban.